2021. november 1., hétfő

Piliscsév

20.

 2021. október 28.

Piliscsév

Eszperantó forrás




Az őszi szünetet és a gyönyörű napsütést kihasználva csütörtökön a Pilisben túráztunk. A legfontosabb cél az Eszperantó forrás felkeresése volt, de úgy gondoltuk, esetleg egy kicsit hosszabb túrára is vállalkozhatunk. Az esztergomi busszal a piliscsévi elágazásig utaztunk, itt átsétáltunk a néhány lépésnyire lévő másik megállóba, ahol pontosan érkezett a busz, ami bevitt volna minket a falu központjába, de legnagyobb megdöbbenésünkre megállás nélkül továbbhajtott! Úgy éreztük, nem mi voltunk a hibásak, közvetlenül a tábla mellett álltunk, határozottan úgy néztünk ki, mint aki a buszt várja, mégsem állt meg. (Felidéztük, hogy amikor Máltán jártunk, ott kimondottan felhívták a figyelmünket arra, hogy integetni kell a busznak, különben nem fog megállni, talán itt is ezt kellett volna tenni.) Mivel a következő busz csak egy óra múlva jött volna, elindultunk gyalog a falu felé. Szerencsére néhány perc múlva megállt egy hölgy és bevitt minket a falu központjába, megmutatta, merre kell mennünk a forráshoz, és lelkünkre kötötte, hogy feltétlenül nézzük meg a pincesort. (Ezt egyébként is terveztük.) Elindultunk a falu széle felé, közben túratársunk megnevezte az összes előttünk látható hegyet, völgyet, csúcsot és nyerget, ő ugyanis napi szinten túrázik a Pilisben. A táj kicsit a toszkán vidékre emlékeztetett bennünket, egészen addig, amíg végig nem sétáltunk a pincesoron, ami sokkal nagyobb és hangulatosabb volt, mint amire számítottunk: gyönyörűen felújított házak, előtte padok, mindenütt a szőlőművelésre emlékeztető díszítések, itt-ott egy macska sütkérezett a napsütésben. Ahogy visszatértünk az útra, végig táblák mutatták az irányt a forrásig, el sem lehetett téveszteni. A legvégén viszont két út közül kellett választani, az egyik mellett egy barlang feliratú tábla volt, mi a másikon indultunk el, így viszont a forrás fölött értünk ki, egy meredek lépcsőn kellett leereszkednünk. A forrás környéke sajnos tele volt szeméttel, (igyekeztünk úgy fényképezni, hogy ez ne látszódjon), de látszott, hogy valamikor kedvelt kirándulóhely volt. Elkészültek a hivatalos fotók, hintáztunk kicsit, aztán tovább indultunk a túristajelzéseket követve Pilisszántóra. Néhány óra alatt át is értünk, közben útba ejtettük a Csillag-ösvényt és a Makovecz-féle Boldogasszony-kápolnát is, mindkettőt érdemes megnézni. 

Piliscsév

Háttérben a Pilis hegy

Pincesor őszi hangulatban

Útjelző



Úton Pilisszántóra


A kápolna bejárata

A völgyben Pilisszántó

Tetőablak a kápolnában

Háttérben a hegy, amiről lejöttünk





2021. október 17., vasárnap

Makó

 1.

2020. július 23.

Makó
Eszperantó fa




Bár nem ez a város esik legközelebb hozzánk (vagyis Csongrád városához), de ezen a napon egy hivatalos ügyet kellett intéznünk Hódmezővásárhelyen, onnan pedig már nincs messze Makó. Többször is jártam már itt, (először 2017-ben), de akkor még nem tudtam, hogy fel kellene keresnem a Petőfi parkot. Most viszont csak ezért utaztunk ide. A park egészen közel van a buszpályaudvarhoz, néhány perces sétával meg is találtuk a József Attila Gimnázium épülete mögött. A Petőfi Park egyébként Makó legnagyobb közparkja, egykor víztorony és zenepavilon is állt benne, vásárokat is rendeztek itt. Nehezen hihető, hogy valamikor elhanyagolt terület volt, ma egy csodaszép, gondozott parkot találtunk, sétányokkal, kis tóval, jól felszerelt játszótérrel. A fa megtalálásához segítségül hívtuk Szilvási László fényképét, a háttérben látszó játékok segítségével azonosítottuk be, hol is találjuk. Megcsináltuk a fényképeket, a lányom elcsodálkozott, hogy kétnyelvű a felirat a táblán (őt még nem sikerült megfertőznöm az eszperantó nyelv kedvelésével, talán mire a projekt végére érünk...), aztán visszasétáltunk a buszállomásra.

Timi a park bejáratánál



Az emléktábla

Az Eszperantó fa, háttérben a játszótér

A "hivatalos kép": én és az Eszperantó fa

Szeged

 2.

2020. július 23.

Szeged 
Baghy emléktábla



Ugyanazon a napon Szegedre utaztunk (közben meglátogattuk apukámat Deszken), hogy a második eszperantó emlékhelyet is felkeressük. Itt már komolyabb sétára volt szükség, ami persze nem baj, de aznap már elég sokat mentünk (4 különböző városban), ráadásul a délelőtti esőt kánikula váltotta fel. A buszról egy megállóval előbb, a Szilléri körúton szálltunk le, úgy láttam, ehhez közelebb van úticélunk. Végigsétáltunk a József Attila sugárúton, Timi szerint olyan a hangulata, mintha Párizsban lennénk. (Egyetértettem.) Néhány perces kereséssel megtaláltuk a Sóhordó utcát, itt áll Baghy Gyula, híres eszperantó költő és író szülőháza, bár az emléktáblát nem volt könnyű megtalálni, mert elég magasan van, és éppen azon a sarkon fordultunk be, szóval elmentünk alatta, csak akkor vettük észre, amikor néhány méter megtétele után visszafordultunk. Személyes megjegyzés: talán szerencsésebb lenne alacsonyabban elhelyezni a táblát, hiszen így tényleg csak az találja meg, aki kimondottan keresi (mint például mi), de aki csak sétál, annak nem akad meg benne a szeme. Pedig ez nagyon fontos lenne, én például kirándulásaim során mindig elolvasom a szemem elé kerülő emléktáblákat, és sokszor nagyon érdekes dolgokat tanulok ilyenkor. 

Emléktábla Baghy Gyula szülőházán

A "hivatalos fotó": én és a tábla

Szentes

 3.

2020. július 30.
 
Szentes
Eszperantó híd

Ma megint hivatalos ügyekkel kötöttük össze a projektet, egy CD-t kellett átvinnem egy szentesi iskolába. Biciklivel tekertünk át Csongrádról, alig 10 km, de óriási volt a hőség. Gyorsan megtaláltuk a hidat, sokszor láttuk már korábban is, de nem tudtuk, hogy ez a neve. Gyönyörű természeti környezetben áll a híd, egyik oldalon a Liget zöld fái, másikon a gondozott sétány, a Kurca vizén a szökőkút... meseszép!! (A Liget teljes neve egyébként Széchenyi-liget, ez a város egyik legszebb része, itt található a strand, egy kemping, múzeum, vendéglők és sportpályák). A nemrég felújított híd is bájos lett, látványában tényleg hasonlít a régire, de sokkal stabilabb. Sajnos a tábla még mindig nem került vissza, még aznap este írtam is egy levelet a helyi turisztikai hivatalnak, hiszen most a projekt miatt jó néhányan felkeresik majd a hidat, (remélem!!), így jó lenne, ha ki lenne írva a neve. 






A "hivatalos fotó": én és a híd






Frissítés!!!!

2024. szeptember 22-én ismét Szentesre látogattam, hogy felkeressem az Eszperantó fa mellett felállított emléktáblát. Ekkor újra elmentem az innen néhány méterre álló Eszperantó hídhoz, ahová időközben kihelyeztek egy információs táblát.

Eszperantó híd

A hídon

A Kurca folyó

A híd emléktáblája


A híd a táblával



Szelfi a hídon





Budapest emlékkő

 4.

2020. augusztus 6.

Budapest
Eszperantó emlékkő


Ha csütörtök, akkor eszperantó!! Ha már úgy alakult, hogy az előző két héten egyaránt csütörtökön kerestünk fel eszperantó emlékhelyeket, akkor miért ne tegyük ezt most is? A különbség, hogy ezúttal semmilyen hivatalos dolgunk sem volt Budapesten, a célunk az öt itteni emlékhely felkeresése volt. (A másik pedig néhány kastély felkeresése, de ez egy másik blog témája!)

Az első helyszínünk a Városliget volt, mivel busszal érkeztünk a Népligetbe, úgy gondoltuk, itt kezdünk. A villamosról az Ajtósi Dürer sornál szálltunk le, innen néhány perces sétával megtaláltuk a Vakok Kertjét és mellette a követ. Valóban elég rossz állapotban van a felirat rajta, még közelről is nehéz volt kibetűzni. De a lényeg, hogy ott van, ahogy László leírásában olvastuk, elég hányatott sorsa volt a kőnek. A Városliget viszont gyönyörű, sétáltunk egy jó nagyot.

Városliget


A kő és a nehezen olvasható felirat

A hivatalos fotó: én és az emlékkő

Budapest Baghy emléktábla

 5.

2020. augusztus 6.
 
Budapest
Baghy emléktábla



A második helyszínünk a Rottenbiller utcában található Baghy emléktábla volt. A Kodály köröndnél szálltunk le a földalattiról, aztán a Felső erdősor nevű utcán (milyen romantikus elnevezés a város közepén!) és a Lövölde téren keresztül elsétáltunk a Rottenbiller utcába. Hamar megtaláltuk a táblát, ez valóban jól olvasható és a magassága is megfelelő (a szegedivel ellentétben). Timinek tartottam egy rövid nyelvi ismertetőt (múlt idő, elöljárók), aztán elkészültek a fényképek és indultunk tovább.


Az emléktábla kétnyelvű felirattal




A hivatalos fotó: én és az emléktábla

Budapest Eszperantó park

 6.

2020. augusztus 6.

Budapest
Eszperantó park


Harmadik helyszínünk az Eszperantó park volt, villamossal a Döbrentei térig mentünk, itt már könnyen megtaláltuk a parkot a Rác fürdővel (felirata szerint: Rácz-fürdővel) szemben. Sajnos a térképen egyáltalán nem jelölik, hogy a park neve Eszperantó park, sőt erre utaló táblát sem találtunk (kicsit utánaolvastam, itt kiderül, hogy miért nem), de a kő megvan, a felirat szépen olvasható és a szobor is áll.
Az emlékkő

A hivatalos fotó

Zamenhof szobra



Jobbra az emlékkő, balra a háttérben a szobor.