Győr

 23.

2023. július 27.

Győr

Eszperantó emléktábla

Hosszú szünet után most újra folytatom az eszperantó emlékhelyek meglátogatását. Július 27-én délelőtt érkeztem Győrbe, mivel a vasútállomáshoz valóban nagyon közel van az Eszperantó utca, néhány perc alatt meg is találtam az emléktáblát. Bár a leírásban az szerepelt, hogy csak a kerítésen kívülről lehet lefényképezni, nyitva találtam a kaput, és egyszerűen besétáltam. Senki nem szólt rám, így megcsináltam a fényképeket és már mentem is. Sajnos, a tábla szövege az utcáról elég nehezen olvasható, így nem nagyon éri el a célját, hogy felhívja a figyelmet az eszperantóra. Pedig érdemes elolvasni, hiszen az eszperantó alapgondolatát foglalja össze.

Abaújszántó

 22. 

2022. február 18.

Abaújszántó 

Kalocsay emlékszoba

Miskolc (és az Eszperantó terem) megtekintése után Abaújszántóra utaztam. A Rákóczi-házban található Helytörténeti Gyűjtemény részeként megnéztem az itt kialakított Eszperantó emlékszobát. Előző nap felhívtam a helyi művelődési házat, ezért amikor megérkeztem a városba, a művelődési ház munkatársa már várt a Rákóczi-ház előtt. Nagyon részletes és informatív idegenvezetést tartott, üdítő volt végre olyan személlyel beszélgetni az eszperantóról, aki nemcsak hogy már hallott róla, hanem a szerteágazó ismeretei mellett személyes élményei is vannak erről a nyelvről (pl. a felesége is beszél eszperantóul). Elmesélte, hogyan ápolják a városban az eszperantó hagyományokat, rengeteg történetet tudott az emlékszobában kiállított tárgyakról, a fényképeken megörökített eseményekről, az itt megidézett személyekről. Mesélt a városban tartott nemzetközi találkozókról és arról, hogy a helyi általános iskolában évtizedekig tanították az eszperantó nyelvet. A ZEO-diploma megszerzésére irányuló projektem legnagyobb élménye volt ez a látogatás, az emlékszoba megtekintése minden eszperantista számára kötelező!!! 😉

Az épület homlokzata

Az emlékszoba bejárata

Kalocsay íróasztala

Fényképeken a múlt

Eszperantó könyvek

Kalocsay emlékére

A hivatalos fotó

Az épület udvari része

Kalocsay emléktábla

Miskolc

 21.

2022. február 18.

Miskolc

Eszperantó terem

Az idei első kirándulásom Miskolcra vezetett, szilveszterkor voltunk már itt, de akkor csak sétáltunk egyet a főutcán, most viszont a következő ZEO-helyszín meglátogatása volt a cél. Előző nap felhívtam a Lévay József Gimnáziumot, megkérdeztem, hogy megnézhetem és lefényképezhetem-e az Eszperantó terem melletti emléktáblát. Először nem igazán tudták, miről van szó, de aztán visszahívtak, és megadták az engedélyt. A portás először a bejárat melletti emléktáblára mutatott, de szóltam, hogy nem ez lesz az. (Jó néhány emléktábla található a gimnáziumban, úgy tűnik, ápolják a hagyományokat.) Végül egy tanárnő felkísért a 2. emeletre, itt végre megtaláltuk a termet és mellette a táblát. Mivel éppen szünet volt, bekukkantottam a terembe is, de ott nem volt semmi, ami az eszperantóra emlékeztet, így maradt a tábla. Egy diák készített rólam egy fotót, (addig levettem a maszkot) és már mentem is. A portást még figyelmeztettem, hogy hamarosan mások is keresni fogják a táblát (közben meséltem neki a ZEO-ról), remélem, tényleg így lesz. 😉 (Fontos: az épületbe jelenleg csak védettségi igazolvánnyal lehet bemenni.)

A gimnázium épülete

Főbejárat

Az emléktábla

A hivatalos fotó

Részletes beszámoló és több kép Miskolcról: Utazások 2022: Miskolc, Abaújszántó (editutazasokblog2022.blogspot.com)

Piliscsév

20.

 2021. október 28.

Piliscsév

Eszperantó forrás

Az őszi szünetet és a gyönyörű napsütést kihasználva csütörtökön a Pilisben túráztunk. A legfontosabb cél az Eszperantó forrás felkeresése volt, de úgy gondoltuk, esetleg egy kicsit hosszabb túrára is vállalkozhatunk. Az esztergomi busszal a piliscsévi elágazásig utaztunk, itt átsétáltunk a néhány lépésnyire lévő másik megállóba, ahol pontosan érkezett a busz, ami bevitt volna minket a falu központjába, de legnagyobb megdöbbenésünkre megállás nélkül továbbhajtott! Úgy éreztük, nem mi voltunk a hibásak, közvetlenül a tábla mellett álltunk, határozottan úgy néztünk ki, mint aki a buszt várja, mégsem állt meg. (Felidéztük, hogy amikor Máltán jártunk, ott kimondottan felhívták a figyelmünket arra, hogy integetni kell a busznak, különben nem fog megállni, talán itt is ezt kellett volna tenni.) Mivel a következő busz csak egy óra múlva jött volna, elindultunk gyalog a falu felé. Szerencsére néhány perc múlva megállt egy hölgy és bevitt minket a falu központjába, megmutatta, merre kell mennünk a forráshoz, és lelkünkre kötötte, hogy feltétlenül nézzük meg a pincesort. (Ezt egyébként is terveztük.) Elindultunk a falu széle felé, közben túratársunk megnevezte az összes előttünk látható hegyet, völgyet, csúcsot és nyerget, ő ugyanis napi szinten túrázik a Pilisben. A táj kicsit a toszkán vidékre emlékeztetett bennünket, egészen addig, amíg végig nem sétáltunk a pincesoron, ami sokkal nagyobb és hangulatosabb volt, mint amire számítottunk: gyönyörűen felújított házak, előtte padok, mindenütt a szőlőművelésre emlékeztető díszítések, itt-ott egy macska sütkérezett a napsütésben. Ahogy visszatértünk az útra, végig táblák mutatták az irányt a forrásig, el sem lehetett téveszteni. A legvégén viszont két út közül kellett választani, az egyik mellett egy barlang feliratú tábla volt, mi a másikon indultunk el, így viszont a forrás fölött értünk ki, egy meredek lépcsőn kellett leereszkednünk. A forrás környéke sajnos tele volt szeméttel, (igyekeztünk úgy fényképezni, hogy ez ne látszódjon), de látszott, hogy valamikor kedvelt kirándulóhely volt. Elkészültek a hivatalos fotók, hintáztunk kicsit, aztán tovább indultunk a túristajelzéseket követve Pilisszántóra. Néhány óra alatt át is értünk, közben útba ejtettük a Csillag-ösvényt és a Makovecz-féle Boldogasszony-kápolnát is, mindkettőt érdemes megnézni. 

Piliscsév

Háttérben a Pilis hegy

Pincesor őszi hangulatban

Útjelző

Úton Pilisszántóra

A kápolna bejárata

A völgyben Pilisszántó

Tetőablak a kápolnában

Háttérben a hegy, amiről lejöttünk

Makó

 1.

2020. július 23.

Makó

Eszperantó fa

Bár nem ez a város esik legközelebb hozzánk (vagyis Csongrád városához), de ezen a napon egy hivatalos ügyet kellett intéznünk Hódmezővásárhelyen, onnan pedig már nincs messze Makó. Többször is jártam már itt, (először 2017-ben), de akkor még nem tudtam, hogy fel kellene keresnem a Petőfi parkot. Most viszont csak ezért utaztunk ide. A park egészen közel van a buszpályaudvarhoz, néhány perces sétával meg is találtuk a József Attila Gimnázium épülete mögött. A Petőfi Park egyébként Makó legnagyobb közparkja, egykor víztorony és zenepavilon is állt benne, vásárokat is rendeztek itt. Nehezen hihető, hogy valamikor elhanyagolt terület volt, ma egy csodaszép, gondozott parkot találtunk, sétányokkal, kis tóval, jól felszerelt játszótérrel. A fa megtalálásához segítségül hívtuk Szilvási László fényképét, a háttérben látszó játékok segítségével azonosítottuk be, hol is találjuk. Megcsináltuk a fényképeket, a lányom elcsodálkozott, hogy kétnyelvű a felirat a táblán (őt még nem sikerült megfertőznöm az eszperantó nyelv kedvelésével, talán mire a projekt végére érünk...), aztán visszasétáltunk a buszállomásra.

Timi a park bejáratánál

Az emléktábla

Az Eszperantó fa, háttérben a játszótér

A "hivatalos kép": én és az Eszperantó fa

Szeged

 2.

2020. július 23.

Szeged 

Baghy emléktábla

Ugyanazon a napon Szegedre utaztunk (közben meglátogattuk apukámat Deszken), hogy a második eszperantó emlékhelyet is felkeressük. Itt már komolyabb sétára volt szükség, ami persze nem baj, de aznap már elég sokat mentünk (4 különböző városban), ráadásul a délelőtti esőt kánikula váltotta fel. A buszról egy megállóval előbb, a Szilléri körúton szálltunk le, úgy láttam, ehhez közelebb van úticélunk. Végigsétáltunk a József Attila sugárúton, Timi szerint olyan a hangulata, mintha Párizsban lennénk. (Egyetértettem.) Néhány perces kereséssel megtaláltuk a Sóhordó utcát, itt áll Baghy Gyula, híres eszperantó költő és író szülőháza, bár az emléktáblát nem volt könnyű megtalálni, mert elég magasan van, és éppen azon a sarkon fordultunk be, szóval elmentünk alatta, csak akkor vettük észre, amikor néhány méter megtétele után visszafordultunk. Személyes megjegyzés: talán szerencsésebb lenne alacsonyabban elhelyezni a táblát, hiszen így tényleg csak az találja meg, aki kimondottan keresi (mint például mi), de aki csak sétál, annak nem akad meg benne a szeme. Pedig ez nagyon fontos lenne, én például kirándulásaim során mindig elolvasom a szemem elé kerülő emléktáblákat, és sokszor nagyon érdekes dolgokat tanulok ilyenkor. 

Emléktábla Baghy Gyula szülőházán

A "hivatalos fotó": én és a tábla

Szentes

 3.

2020. július 30.

 

Szentes

Eszperantó híd

Ma megint hivatalos ügyekkel kötöttük össze a projektet, egy CD-t kellett átvinnem egy szentesi iskolába. Biciklivel tekertünk át Csongrádról, alig 10 km, de óriási volt a hőség. Gyorsan megtaláltuk a hidat, sokszor láttuk már korábban is, de nem tudtuk, hogy ez a neve. Gyönyörű természeti környezetben áll a híd, egyik oldalon a Liget zöld fái, másikon a gondozott sétány, a Kurca vizén a szökőkút... meseszép!! (A Liget teljes neve egyébként Széchenyi-liget, ez a város egyik legszebb része, itt található a strand, egy kemping, múzeum, vendéglők és sportpályák). A nemrég felújított híd is bájos lett, látványában tényleg hasonlít a régire, de sokkal stabilabb. Sajnos a tábla még mindig nem került vissza, még aznap este írtam is egy levelet a helyi turisztikai hivatalnak, hiszen most a projekt miatt jó néhányan felkeresik majd a hidat, (remélem!!), így jó lenne, ha ki lenne írva a neve. 

A "hivatalos fotó": én és a híd

Frissítés!!!!

2024. szeptember 22-én ismét Szentesre látogattam, hogy felkeressem az Eszperantó fa mellett felállított emléktáblát. Ekkor újra elmentem az innen néhány méterre álló Eszperantó hídhoz, ahová időközben kihelyeztek egy információs táblát.

Eszperantó híd

A hídon

A Kurca folyó

A híd emléktáblája

A híd a táblával

Szelfi a hídon